Unicumos pulykarecept:
1. Vegyünk egy pulykát!
2. Igyunk egy pohár Unicumot.
3. Tegyük a pulykát a sütőbe!
4. Még két Unicum.
5. Állítsuk a hőfokot 190-re!
6. 3 Unicum további.
7. Süssük a kapcsot be!
8. Most még tovum 4 univáb.
9. Pulykázzuk meg a zsírt!
10. Unicumot a másik palackot még.
11. Dugjunk pulykákat a homérumba!
12. Poharazzunk még egy Unicumot az öntbe!
13. Süssük az Unicumot még egy óráig!
13+1. "Gyöngyvirágos kék ibolya-a-a-a!..."
14. Pulykáljuk meg az puha Unicumját!
15. Vegyük ki a pulyákot az Unicumból!
16. "Édes anyám, sirhalmomra-a-a-a!..."
17. "Kiskút, kerekes kút..."
18. Szeletum a pulyák darabbal többe!
19 . Pusztuljunk tásztátum
20. Palackoljunk még egy Unicum vevétet!
21. "Nyílára uccásik a krocsmrasumity!..."
22 . Allítsuk meg a teritumot és pulykoljunk még egy terítéket!
23 . Leterít az unipulyák, és fogyjunk el!
Milyen a fizetésed? Neked melyik van?
1:"Hagyma" fizetés: meglátod, kezedbe veszed... és sírsz..
2:"Fekete humor" fizetés: nevetsz, hogy ne sírj..
3:"Óvszer" fizetés: elveszi a kedvedet és az inspirációdat..
4:"Impotens" fizetés: amikor a legnagyobb szükséged lenne rá, cserben hagy..
5:"Diétás" fizetés: általa egyre kevesebbet eszel..
6:"Ateista" fizetés: kezdesz kételkedni a létezésében,
7:"Korai magömlés" fizetés: alig jön be...és máris vége..
8:"Viharos" fizetés: nem tudod mikor jön és mennyi ideig tart..
9:"Menstruáció" fizetés: havonta egyszer jön és öt napig tart...
Egyedül nem megy
E-mail-ben kaptam. Gondoltam, megosztom veletek is.
Egy 85 éves férfi elmegy az orvoshoz a szokásos éves felülvizsgálatra.
Az orvos sperma vizsgálatot is előír, és átad a férfinak egy üveget, hogy vigye haza, és másnap hozzon benne sperma mintát.
A 85 éves férfi másnap visszamegy az orvoshoz, odaadja neki az üveget, éppen olyan tisztán és üresen, mint ahogy előző nap elvitte. Az orvos megkérdi, mi történt.
A férfi mesélni kezdi: "Hát doki, a következő történt.
Először megpróbáltam a jobb kezemmel - semmi. Aztán megpróbáltam a bal kezemmel, még mindig semmi.
Akkor megkértem a feleségemet, hogy segítsen. Ő is megpróbálta a jobb kezével, aztán a bal kezével, még mindig eredménytelenül.
Aztán megpróbálta a szájával, először úgy, hogy bent volt a protézise, aztán úgy is, hogy kivette a fogsorát - még mindig semmi.
Még Julist is áthívtuk a szomszédból, és ő is megpróbálta. Először két kézzel, aztán a hóna alá fogva, sőt, még a térde közé szorítva is próbálkozott."
Az orvos döbbenten kérdezi: "Megkérte a szomszédasszonyát?"
"Igen" - feleli az öreg. "De egyikünk se tudta lecsavarni az üveg fedelét."
Amiben tökéletes vagyok
Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli,
a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén bemerek vallani,
sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve, bedőlve vagy háton,
mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes,
s hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
mivel tanítóm volt egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított Ö,
igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.
Bevallom nekem is borsódzott a hátam,
mikor a fiúval először próbáltam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is,
lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka,
s feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szerezhettem,
hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam én reggel, jó korán felkelve,
ilyenkor van ám az embernek rá kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem,
még estefelé is, míg el nem szédültem.
Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
a testem olyan volt, mint a fénylő topáz.
Akad, aki gumisapkát húz fejére,
viszont ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,
én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,
ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem.
Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba.
Születtem Dolhán, egy kutyán, tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám egy cipész vérét kicsikarva, átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
S a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám, egy kis pulipintyó,
Mint jó suba betakart, de többet akart.
Ifjúi vágyam már tavaszra:
Átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
Mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát, már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült, s a tornácon, hol este a lelkész ült,
Magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
Fogtam magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag tönkretette a gyomrom,
És olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem, megszöktem a sekrestyésben,
Aki velem a kocsmába tántorgott. Magához vett a kántor ott,
S hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma a kántorné életében. Én megértem!
Így kerültem iskolába, amit néhány diákban tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott, de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
Szavamra, valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem az elnökre.
Felnyögve kaparászott utánam, s bár az ízét utáltam,
Mégis, pályám érdekében addig benne éldegéltem,
Amíg a rég áhított fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
Mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
"Sohase engedd kinyomni magad!"
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,
Ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
De rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
Ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
Többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
...S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
Riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
S lett, ami volt: kutyabolha.