TITKOK SZIGETE EGY ÚJ HOBBI KEZDETÉN EGY MÁSIK VILÁG TITKA

Dévényi Marianna weblapja: egy új titkot fedeztem fel! Képeim, és szerkesztéseim. Blogok, versek, képek, idézetek, és minden olyan dolog, ami érdekel, és felkelti a figyelmemet.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

Ázsiai tigrisszúnyog

(Aedes albopictus)

Az ázsiai tigrisszúnyog könnyen felismerhető különös mintázatáról: fekete testén fehér csík húzódik hosszában végig, hosszú lábai fekete-fehér csíkosak. A Délkelet-Ázsiai trópusi és szubtrópusi területeken őshonos, de más kontinensekre, többek közt Európába is eljutott az államok közti kereskedelem, vagy is az igen kelendő szerencsebambusz segítségével.

Ez a szúnyogfajta sok súlyos, vagy halálos fertőzés, többek között a nyugat-nílusi agyhártyagyulladás, csikungunya- és dengue-láz, vagy a japán enkefalitisz terjesztéséért okolható. Egy Guardian-ben megjelent cikk szerint ezek a szúnyogok képesek alkalmazkodni teljesen más, eltérő éghajlathoz is, de akár nyomtalanul el is tűnhetnek. Az ázsiai tigrisszúnyogok inkább a meleg és nedves területeket kedvelik. Ellentétben a többi, általunk is ismert szúnyogfajtától az ázsiai tigrisszúnyog napszaktól, nedvességtől, hőmérséklettől és a napsugárzás mértékétől függetlenül szívja áldozatai vérét.

A tigrisszúnyog mérete 2-10 mm között mozog, de a hímnél amúgy is testesebb nőstény ennél nagyobbra is nőhet, a peték lerakása előtt. A hímek csápja nagyobb és vastagabb, ám ez szabad szemmel nem látható. Az antenna funkciót is betöltő csápokon halló receptorok találhatók, amelyekkel a hímek meghallják a nőstények zümmögését.

Áldozatról-áldozatra szállva terjeszti a halálos trópusi fertőzéseket.

Mint minden szúnyog, normális esetben a tigrisszúnyog is virágnedvekkel és nektárral táplálkozik, viszont a szaporodáshoz friss vérre van szükségük, és tekintettel arra, hogy a szúnyogoknak nincs más dolguk, mint utódokat létrehozni, szinte egész életükben vadásznak. A nap közben is cserkésző vérszívók nem csak emberekre repülnek. Megtámadnak más, melegvérű emlősöket, rágcsálókat és madarakat is. Mivel egyetlen testből, egyetlen csípéssel nem jutnak elegendő táplálékhoz, egyik testről a másikra repkedve sebzik meg az áldozatot, így terjesztve a betegségeket.

Az ázsiai tigrisszúnyog már megvetette lábát Olaszországban, Dél-Franciaországban, egyes spanyol üdülőterületeken és az Adriai-tenger keleti partján. Egyes megfigyelések szerint az ország déli részén, Pécsre is elérhet rovar.

Populációja nagyon kicsi, és a kórokozók sem valószínű, hogy élve elérnek hozzánk, legalábbis egyelőre. A szúnyogok nagyobb számban elsősorban Franciaországban, a Benelux-államokban, Németország nyugati részein és a Nyugat-Balkán egyes területein tűntek fel az elmúlt 20 évben. Ezeken a vidékeken egyébként korábban ismeretlenek voltak. Számítások szerint 2050-ig folytatódik a faj inváziója, a szúnyogok várhatóan átterjednek Dél-Angliára, Nyugat-Magyarországra és Ausztria keleti részére is.

A legjobb és minden szempontból leghasznosabb módja a szúnyoginvázió megelőzésének a folyók, tavak, patakok partjainak megtisztítása lenne - a rengetek hulladéktól és szeméttől. A poshadó, nedves helyek ideálisak a lárvák kiköltéséhez, a szemetes rész igazi szúnyogparadicsom, fajtától függetlenül. Kiirtásuk nem könnyű feladat, hiszen bármilyen apró pocsolyába befészkelik magukat, és fagypont felett már könnyedén áttelelnek. Amíg támadnak, nincs más lehetőségünk, csak a védekezés. Szúnyoghálóval, szúnyogirtó szerekkel, és a vizes helyiségek fertőtlenítésével.

Ha a szúnyog a házunkba betelepszik, és a fészkét nem távolítjuk el, a rovarölők és a riasztók teljesen hasztalanok.

Hazánkban hatféle csípőszúnyogfajta él:

A csípőszúnyogok családja (Culicidae) a kis fajszámú légycsaládok közé tartozik. Jelenleg a világon 3209, Európában 104, Magyarországon 48 csípőszúnyog fajt tartanak nyilván. A csípőszúnyogok életstratégiája a gyors fejlődésre és a nagyon magas egyedszámra épül. Életciklusuk pete, lárva, báb és imágó stádiumokból áll. A peterakás helye lehet vízfelület vagy száraz talajfelszín (az embert támadó fajoknál elsősorban ez utóbbi a jellemző). A lárvák és bábok vízben élnek, a kifejlett alak (imágó) repülési képessége fajonként eltérő.

Egy nőstény egyed általában 50–500 petét rak. A lerakott tojások hosszú ideig (7–8 évig) életképesek maradnak. Az imágók élettartama néhány órától nagyjából hat-nyolc hétig terjed.

Mindkét nem egyedei táplálkoznak növényi nedvekkel, de a legtöbb faj esetében a nősténynek a sikeres tojáséréshez a vér proteintartalmára is szüksége van. Vérszívás után a nagyobb testű fajok 6μl, kisebb testűek 3,7 μl vért képesek testükben elraktározni. A vérszívás alanya alapján megkülönböztetünk ornitofil, antropofil és zoofil (madarak, emberek, ill. többnyire kétéltűek vérével táplálkozó) csípőszúnyog fajokat. Az embert leggyakrabban a gyötrő, az oldalfoltos, a balatoni, a mocsári, a foltos és a hullámtéri szúnyog csípi.

A fajok éven belüli generációinak száma jelentős eltéréseket mutat. Számos fajnak évente csak egy (általában tavaszi/kora nyári) nemzedéke fejlődik. Az embert támadó fajok közül azonban soknak évente annyi nemzedéke kel szárnyra, ahányszor bekövetkezik a tenyészőhelyek kiszáradása, majd víz alá kerülése.

A csípőszúnyogok aktív elmozdulást csak akkor végeznek, ha a szél sebessége kisebb, mint a repülési sebességük (1 m/s). A szúnyogfajok zöme a hajnali és esti szürkületben aktív, amikor a levegő hőmérséklete lecsökken, páratartalma megemelkedik.

E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak, vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.

A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hő érzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.

Gyötrőszúnyog (Aedes vexans)

Főleg a nyílt területeken jellemző, de erdei élőhelyeken is előfordul. Március végétől november közepéig több nemzedéke fejlődik. Pete alakban telel. Lárvája csapadékvizes pocsolyában, tömpöly típusú természetes kisvízben, mocsár típusú természetes állóvízben, dagonyában, érben, valamint hullámtéri és locsolásövi pocsolyában egyaránt jelen lehet. Tavaink és folyóink mentén egyaránt gyakori „vendég”.

Balatoni szúnyog (Ochlerotatus annulipes)

A naposabb vizekhez (csapadékvizes pocsolyák, mocsár típusú természetes állóvizek) kötődő, a Balaton térségében különösen jellemző, vérszomjas faj. Évente egyetlen nemzedéke fejlődik. Lárvái az időjárás alakulásától függően már márciusban megjelenhetnek. Az átlagosnál nagyobb termetű imágói május elejétől július végéig zaklatják az embert.

Oldalfoltos szúnyog (Ochlerotatus sticticus)

Elsősorban erdőterületeken, vagy azokkal érintkező élőhelyeken fordul elő. Egyedei intenzíven támadják az embert. Lárvája február közepétől október végéig bármikor jelen lehet a tenyészőhelyeken. Több generációjának imágói április vége és november eleje között repülnek. Lárvája leggyakrabban tömpöly típusú természetes kisvízben, csapadékvizes pocsolyában, mocsár típusú természetes állóvízben és dagonyában fordul elő. A folyóvizek mentén az áradás utáni szúnyogcsapások egyik gyakori okozója (a gyötrő szúnyoggal együtt).

Mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii)

Nagyobb tavaink (Balaton, Velencei-tó, Fertő-tó) térségében jellemző szúnyogfaj. Lárvái mocsarak és tavak sekély, gyékénnyel benőtt szegélyeiben élnek. Az embert agresszíven támadja (árnyékos helyeken nappal is). Életmódja, fejlődése minden más szúnyogfajétól eltér. Lárvája és bábja vízi növények gyökeréhez rögzülten él, oxigénszükségletét azok szöveteiből biztosítja. 10 hónapig tartó fejlődés után évente csak egy nemzedéke repül (május és szeptember között).

Foltos szúnyog (Culex modestus)

Évente több generációja fejlődik, de szerepe a szúnyogártalomban a nyár második felében és ősszel jelentősebb. Lárvái a tavi nádasok part felőli sekély vizű szegélyeiben fejlődnek. Mivel egyedei a tenyészőhelyüktől 100–200 méternél nagyobb távolságra nem repülnek, az embert főképp a parti nádasok területén támadják hevesen (nappal is).

Hullámtéri szúnyog (Aedes rossicus)

A nagyobb folyók mentén jellemző igazán, de a Balaton-medence számos pontján is tipikusnak számít előfordulása. Áradásokat követően visszamaradó vizekből nagy tömegben repülnek ki imágói. Évente több nemzedéke fejlődik. Agresszív egyedei március végétől november elejéig kellemetlenkedhetnek.

A honlap ára ~~78 500~~ helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 43
Tegnapi: 28
Heti: 296
Havi: 1 332
Össz.: 816 453

Látogatottság növelés

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat