"Élj úgy, hogy senki ne vegyen észre, de ha elmész onnan, akkor mindenkinek nagyon hiányozz!'
"A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték." (Michel de Mondaigne)
"A mi barátságunk legyen az álom egy felébresztett perce, mely végigkíséri hosszú álmunk, s melynek ÉLET a neve."
"Minek örüljek?" - kérded.
"Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád." (Müller Péter)
"Egy ölelés ideális ajándék! Mindenkire illik a mérete, és senki sem ellenzi, ha tovább adják." (Hugo Ball)
"Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak. Minden szép, csak jól kell tudni nézni." (Pissarro)
"Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid ne hagyjanak el, mert sokszor a romok fölött a legszebb virágok nyílnak." (Goethe)
"Az őszinte szeretet sokszor kényszerül olyan igazságot mondani, mely neki jobban fáj, mint annak, aki konok szívvel hallgatja." (Charles Spurgeon)
"A barátság nem első látásra születik, hanem felépül, ha van miből." (Vavyan Fable)
"A barátoknak nem tudni segíteni: a szegénység jele; nem akarni: a gonoszságé!" (Démokritosz)
„A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni." (Müller Péter)
"Barát az, akire figyelsz, mert fontos számodra a sorsa. És figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél." (Müller Péter)
"Ahány ember, annyiféle boldogság. Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti. Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét. Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a nagyobb boldogságát véli! Ez az, ami tetteinket előidézi. Lelkünkben számos, egymással ellentétes erő él: különféle hitek, elképzelések, nosztalgiák, ambíciók, sokféle "szeretném ha", és "jó lenne ha" ..., de végül mindig a Tett lesz az eredő. Ez mutatja meg utólag, mi volt bennünk a legerősebb, mi volt az a "boldogság", amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk." (Müller Péter)