Fúj a szél és csapkod az eső,
senki nem jár most a házsoron.
Fagyos levegőben reszketőn,
egy magányos, árva eb oson.
Gazdátlanul rója városunk,
pedig egykor kedvenc lehetett.
Kitették őt egy bús éjjelen,
pedig ő mindenkit szeretett.
Vigyázott a gazdijára lelkesen,
majd a gyerekekkel játszott még.
Hálás szemmel nézett rájuk fel,
míg felettük tiszta volt az ég.
Így szolgálta a családot boldogan,
ám de lassan öregecske lett.
Nem kellett az elnyűtt kutyus ezután,
neki senki nem füttyentgetett.
Hálás szemét hiába is emelte,
a gazdira fark csóválva várt.
Hiába is volt boldog és önfeledt,
most az egyszer nagyon pórul járt.
Kitették jaj, őt egy sötét éjszakán,
az égen nem voltak csillagok.
Nehogy mindezt megláthassa valaki,
hogy ha odafenn a hold ragyog.
Sok fényt hozott ő a szívekbe,
de mély sötétségbe kergették.
Magányosan, félőn kóborol,
búsan tekint egyre szerteszét.
Hátha jön majd szembe egy jó lélek,
kinek lenne újra hű barát.
Vele vannak még az emlékek,
bú és remény hajt egy jó kutyát...
Jó emberek fogadjátok be az ebet!
oly messze van még neki a vég...
És bár mondjuk öregecske, meglehet,
de szolgálni hűen tudna még!
Lesz majd benne sok-sok örömöd,
amikor a család hazatér.
Mert ő igaz szeretettel vár majd rád,
ez a kutya nagyon sokat ér!
Fogadj hát be egy kivert kutyát,
boldogabb lesz, hidd el életed.
Fark csóválva néz rád, - Jó gazdim,
örökké a hű ebed leszek!
(Ezt a két, szép verset böngészés közbe találtam)
Szólítsál gazdi, rád figyelek,
de elég egy füttyöd, máris megyek!
Bárhol is vagyok, futok hozzád,
kedvedre tenni, nagy boldogság!
Csóválom farkam, ez jelzi azt,
hogy jó a kedvem, és ez igaz...
Frissen ugrálok négy lábamon,
nem áll a szőr sem a hátamon.
Füleim hegyezem, szimatolok,
vajon a gazdám, mi jót hozott?
Amikor munkából ő hazatér,
sehol nincs ilyen jó falkavezér!
Rohanok elébe, majd felbukok,
nagy örömömben ugrándozok...
Hadd lássa, ebe hozzá mily hív,
várja őt haza, hű kutyaszív!
Tudom, a gazdám, ha jó vagyok,
hoz nekem sokszor jó falatot.
Jutalomfalat, ez kell nekem...,
de legszívesebben a csontot eszem!
Két lábon kérem, a mancsom kapál,
a levegőben..., így megszán talán.
Legalább látja, hogy szeretem,
s a legszebbik csontot adja nekem.
Nincs nálam boldogabb, ha sétálni megy,
s magával visz engem, micsoda kegy!
Ilyenkor lenézem a többi kutyát,
bár megszagolgatom a lábuk nyomát.
A ronda macskát, ki nem állhatom,
már a tekintetétől, szőr áll hátamon.
Nem értem az embert, ez förtelem,
sohasem kellene egy macska nekem!
Őrzöm a házat, mindig ha kell,
és nem paktálgatok, soha senkivel.
Még a postás bácsit is megugatom,
pedig levelet hoz, ezt én is tudom...
Veregesd a nyakam, simogasd fejem,
mondogassad gyakran -, jól van, hű ebem!
Lelkesen nézek rád, farkam csóválom,
te vagy az én gazdim, s a legjobb barátom!
Van valami, mit nem szeretek,
a nagy kánikulát, a kutya meleget.
Keservesen nézek, gazdám segítsél,
ezzel az idővel valamit tegyél!
Lihegek, szenvedek, kilóg nyelvem már,
nem látod, jó gazdám, betelt a pohár?
Legalább slagot fogj, locsolj le vele,
ne legyen ebednek kutya melege!
Na, mindjárt frissülök, ez sok ugatást megér,
de, persze jól tudom, jön még kutyára dér!
Jó gazdám akkor is, kedvez majd nekem,
s a kandalló mellett, lábnál lesz fejem...!
Ha belenézek a kutyám szemébe, a legjobb, a legkedvesebb, a legszebb ember én vagyok. Ha nagyon magam alatt vagyok, csak kimegyek a kutyámhoz, és nézzük egymást. Talán furcsa ez, de sok mindenben vigaszt ad, érzem azt, hogy még mindig szüksége van rám egy élőlénynek. Egyébként sokat beszélgetek a kutyámmal. Őt nem érdekli, hogy jó, vagy rossz ember vagyok, nem érdekli, hogy gazdag, vagy szegény, sem hogy fiatal, vagy öreg. Neki én vagyok a "GAZDI". Egyébként még azt is elviseli, sőt tiszteletbe tartja, hogy a lakás nem az ő helye.
Ő Plútó, az én kutyám. Jelenleg a Barátnőm gondozza.
(1692-ben egy régi templomban, Baltimore-ban találták. A szerző ismeretlen.)
Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben.
Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is, nekik is megvan a saját történetük.
Ne hasonlítsd magad senkihez: ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint Te.
Örvendj terveidnek, ugyanúgy, mint teljesítményednek. Törődj hivatásoddal, még ha mégoly szerény is: ez egy igazi érték az idők változó virágzásában.
Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és lelkierőt illeti, mert ez létezik! Sok egyén keresi a nagy ideálokat és mindenütt az élet hősiességgel van tele.
Légy önmagad! Különösen ne színleld a barátságot. Ezen felül ne légy cinikus a szerelemben, mert az, szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával, ugyanolyan örök, mint a fű.
Vedd szívesen az évek tanulságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról.
Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben. De ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl légy jó magadhoz!
Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok, jogod van itt lenni! És hogy neked világos vagy sem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell.
Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla és bármilyen munkáid, vagy álmaid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét lelkedben.
Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj. Törekedj a boldogságra.
"Aki megnézi képeimet, aki olvassa rajta a verseket, lelkem mélyét csak Ő értheti meg: Hogy helyesen cselekedjünk ebben a világban, valaminek meg kell halnia bennünk. Az embernek nem lehet egyetlen célja a földön, hogy boldog legyen, még csak az sem, hogy egyszerűen becsületes legyen, hanem nagy dolgokat kell végrehajtania az emberiség hasznára. Ám hogy ezt megtehesse, az igazi nemes lelkűségre kell törekednie, és le kell küzdenie azt a közönségességet, amely sivárrá teszi a legtöbb ember életét." (Renan)