Versek

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba,
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti, módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért, én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

 

Reményik Sándor : Mi midig búcsúzunk. 

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. 
Az éjtől reggel, a nappaltól este, 
A színektől, ha szürke por belepte, 
A csöndtől, mikor hang zavarta fel, 
A hangtól, mikor csendbe halkul el, 
Minden szótól, amit kimond a szánk, 
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, 
Minden sebtől, mely fájt és égetett, 
Minden képtől, mely belénk mélyedett, 
Az álmainktól, mik nem teljesültek, 
A lángjainktól, mik lassan kihűltek, 
A tűnő tájtól, amit vonatról láttunk, 
A kemény rögtől, min megállt a lábunk. 

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, 
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, 
Elfut a perc, az örök Idő várja, 
Lelkünk, mint fehér kendő leng utána, 
Sokszor könnyünk se hull, szivünk se fáj, 
Hidegen hagy az elhagyott táj, - 
Hogy eltemettük: róla nem tudunk. 
És mégis mondom néktek: 
Valamitől mi mindig búcsúzunk. 

 

 

Alekszandr Puskin: Az élet szekerén 

Megrakják néha roskadásig, 
de a kocsi vígan repül: 
a vén Idő ül a bakon 
és hajt, hajt istentelenül. 

Reggel beszállunk, nyaktörésre 
készen, szivünk csakúgy röpít; 
félre lustaság, óvatosság: 
„Hajts," - kiáltjuk - „az istenit!" 

Délre alábbhagy a buzgóság, 
a vad iram félholtra ráz; 
nézzük a lejtőt, omladékot: 
„Lassan!" - kiáltjuk - „hé, vigyázz!" 

Estére végre megnyugodna 
az összezötykölt társaság, 
s próbál a vackán elaludni. . . 
De a kocsis csak hajt tovább. 

(Szabó Lőrinc fordítása) 

 

Petőfi Sándor: Barátim vagytok...

Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet. 

Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár

 

Radnóti Miklós: Éjszaka 

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
Alszik a pókháló közelében a légy a falon,
Csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
Alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
Kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
Alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
Alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Szabolcsi Erzsébet: Álmokkal ébredek

Néha álmokkal ébredek:
holdas távolokat képzelek
kinyújtott kezem közelébe,
játszom felhőtlen eget,
sűrű napsütésben ragyogó mosolyt.
Játéka vagyok rejtőző vágynak,
s tarka álmaim csalfán vágynak
új erek lüktető örömére,
új dalok szenvedélyes ritmusára.
Játszik velem tünékeny pillanat,
s mire visszamosolyognék,
összetört babaként fájok
lázálmok poros polcain...

Szabolcsi Erzsébet: Óvjon árnyad

Zöld lombod takarjon szemérmesen,
mesélj még mosolyoddal lombkedvesem.
Versem, dalom, mind tiéd, ha akarod,
karod helyett öleljen ág-otthonod.
Fészkünk, álmunk óvja nap sugara,
csillogjon felettünk kék éjszaka.
Mosson eső, frissítsen harmat hűse,
vágyódó lelkem szépséged fűtse.
Egymásba kapaszkodva keljünk útra,
varázsolj életre újra meg újra.

Weöres Sándor: BARANGOLÓK

Gyöngy az idő, vándoroljunk,
Nincs szekerünk, bandukoljunk,
Lassú folyó ága mellett
Járjuk a halk fűzfa-berket.

Este a láb gyönge, fáradt,
Lombok alatt nézünk ágyat.
Szöcske-bokán jő az álom,
Száll a világ lepke-szárnyon.

 

 

 

 

 

 

Akarsz pénzt keresni?

Találtam egy honlapot, ahol nagy pénzt lehet keresni!
A regisztráció ingyenes, utána Te döntheted el, akarod, vagy kihagyod; de akkor nagy pénzekről fogsz lemaradni.

Próbáld ki, vagy nézd meg!!! 

 

 

Oldal: Versek
TITKOK SZIGETE EGY ÚJ HOBBI KEZDETÉN EGY MÁSIK VILÁG TITKA - © 2008 - 2024 - szerkesztek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat