AZ EMBERI TERMÉSZET

Az utóbbi időkben nagyon megbántottak, és megalázottnak éreztem magam. Szinte állandóan abban éltem, hogy becsapnak, elhagynak, terhükre vagyok, rossz vagyok, nem tudok semmit, feledékeny, és sérült ember vagyok.

Úgy éreztem, hogy az ember már nem ér semmit, sőt értéktelenné vált ebben az anyagias világban. Rossz érzés. Nem kívánom senkinek sem. Teljesen lerombolódott a maradék önbecsülésem is.

Annyira eluralkodott rajtam a depresszió, hogy még a régi rossz dolgok is előjöttek. Már aludni is alig mertem, mert álmomban is ez foglalkoztatott. A fizikai rosszullétekről, fájdalmakról, egyéb tünetekről most nem akarok beszélni. Gondoltam, írok egy blogot, hogy mennyire rosszak is az emberek. Idézetet kerestem az emberi természet förtelmeiről. Szóval nagyon el voltam keseredve.

Beírtam a böngészőmbe azt, hogy az "Emberi természet sokszínűsége". És akkor nagyon érdekes dolog történt. Ahelyett, hogy az emberek rossz hozzáállásáról, bántásáról, megalázásáról találtam volna valamit, rá kellett jönnöm, illetve a sok idézet, vers, bölcsesség, kép mind-mind arra mutatott, hogy nálam van a hiba. Valamiért állandóan csak a rossz dolgokra, hatásokra vagyok fogékony, és a jó elszalad mellettem. Nem élek, csak vegetálok, és a sebeimet nyalogatom.

Most pedig ide írom, hogy milyen BÖLCSESSÉGEKET találtam:

Ezt találtam elsőként: "Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!" (Müller Péter)

Aztán ide-oda kattintgattam, keresgéltem, és összegyűlt egy csokorra való abból, ami megfogott, és ami miatt mégis más lett ez a blog.
Megosztom veletek, bár bizonyára  bárki megtalálhatja, ha körülnéz a neten.

"Ha gazfickóval van dolgod, csak egyetlen módon hozhatod ki belőle a legjobbat, ha úgy bánsz vele, mint egy tiszteletreméltó úriemberrel. Előlegezz neki bizalmat. Ez a bánásmód annyira hízeleg majd neki, hogy talán meg is akarja érdemelni, és büszkévé teszi az a tudat, hogy valaki bízik benne." (Lewis E. Lawes)

"Ha szeretnél birtokolni egy tulajdonságot, viselkedj úgy, mintha máris a tiéd lenne." (William James)

"Ha emberekkel van dolgunk, sose feledjük el, hogy nem logikus lényekkel van dolgunk. Érzelmi lények vagyunk, akikben hemzsegnek az előítéletek, és akiket büszkeség és hiúság kormányoz." (Dale Carnegie - Sikerkalauz)

"Dolgozz keményen a munkahelyeden és meg fogsz élni belőle. Dolgozz még ennél is keményebben önmagadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni." (Jim Rohn)

"A világ egy hatalmas tükör. Visszatükrözi felénk azt, amik vagyunk. Ha kedvesek, ha barátságosak, és ha segítőkészek vagyunk, akkor a világ kedvesnek, barátságosnak és segítőkésznek fog felénk bizonyulni. A világ pontosan az, amik mi vagyunk!" (Thomas Dreier)

"A bölcs embernek nincs szüksége tanácsra, a bolond meg úgysem fogadja meg." (Benjamin Franklin)

"Hasonlítsd össze magad a jobbal és elégedetlen vagy, de hasonlítsd össze magad a legrosszabbal és máris több vagy az elégnél." (kínai közmondás)

"Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem." (kínai közmondás)

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

"Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?" (Ha a válasz "igen", akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve. (Andrew Matthews - Élj vidáman!)

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény, vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit.
Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket. (Andrew Matthews - Élj vidáman!)

Nos, érdekes, ha az ember önigazolást keres, és helyette szép finoman megkapja, hogy jobb lenne megváltozni. A negatív irányt pozitívra váltani. Alapból jó kedélyű ember vagyok, szeretem az emberiséget. Sokat tapasztaltam életem folyamán, és mindíg szívesen emlékeztem a jóra. Ha hírtelen, huzamosabb ideig csak rossz dolgokat kapsz, akkor bizony nehéz úgy élni, mintha semmi rossz nem történt volna, csak jó. Pedig hívő ember vagyok, ismerem a Bibliát, tudom Isten mit tett értünk. S lám, mégis beleestem a csapdába.
Ma elnéztem a kis unokáimat, akik önfeledten játszottak, és meleg lett a szívem körül. Örülnék, ha a harmadik unokám is itt lenne, de tisztelem a lányom döntését, és tudom, jó helyen vannak külföldön.

Tegnap a Facebook-on azt mondta egy otthoni ismerősöm, hogy miért nem visznek ki magukkal a lányomék. Az eszébe sem jutott, hogy vinnének Ők örömmel, de azért ebbe nekem is van beleszólásom. Én magyar vagyok! Magyarországon születtem, itt éltek a felmenőim. Magyar földben nyugszanak, ahova én is tartozom. Ha minden Magyar külföldre menne, mi lenne Magyarországgal? Magyarország lenne még? Félreértés ne essék! Tisztelem a bátorságot, merészséget, ahogy új életet kezdtek egy ismeretlen országban, és megtalálták a helyüket. Szeretnek, és én szeretem Őket! Tudom, hogy nekik is volt (van) honvágyuk, hiányzik az itthoni környezet, család, az anyu, apu, a testvérek! De bátraké a szerencse! Miért lenne az természetes, hogy nehéz helyzetben a lányom köteles kivinni, és miért lenne nehezebb az otthoniaknak, mint nekem, vagy a lányoméknak (és a többi külföldön élő embernek). Nagy kérdés ez!  Baranyában nehéz az élet, de mások a körülmények, elvárások, életvitel. Pestmegyében szintén más, de nem könnyebb. Dolgozni nem azért megy az ember, mert nincs jobb dolga, hanem azért, hogy eltartsa magát, és bizony ez hatalmas áldozattal jár. Elveszteni az ismerősöket, rokonokat, barátokat (barátnőt), házat. Megtapasztalni, milyen az, ha lopnak, vagy többször betörnek, pedig tudják, hogy semmivel sem vagyok gazdagabb, mint bármelyikük. De hála Istennek, rám így gondolnak. Tehát nincs okom panaszra, hiszen mások (az otthoniak) szemében én jól élek, boldog vagyok, szerencsés vagyok, és nekem sokat segítenek a gyerekeim, mellettem vannak, csak velem foglalkoznak. Úgy gondoltam, vége az önsajnálatnak, és én is így tekintek magamra!

Oldal: Emberi természet
TITKOK SZIGETE EGY ÚJ HOBBI KEZDETÉN EGY MÁSIK VILÁG TITKA - © 2008 - 2024 - szerkesztek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat