Falus Lajos: Nekem már nincs anyám
Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,
Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.
Az én anyám olyan, mint mindegyik:
Őnéki fáj, ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...
Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...
Sajnos édesanyám is meghalt, és nagyon-nagyon hiányzik. Szülők nélkül bizony felnőtt lesz a gyerekből. Amig legalább az egyik szülő él, addig lehetek gyermek, de ha elmennek....
Ma én vagyok szülő! Jó-rossz, az élet meghozza majd a maga igazát. Gyerekeim csodás gyerekek, mindenkinek ilyet kívánok. Bár én is ilyen lettem volna a szüleimhez. Ma már tudom, mindent másként tennék! Hallgatnék rájuk, tenném, amit mondanak, és örülnék, ha megszidnának akkor, amikor rosszat teszek.
De késő bánat! Elmentek, és én is el fogok menni. Ez az élet rendje. Remélem, én nem hagyok majd ekkor űrt magam után, hiszen életrevaló gyermekeim vannak.
Egy kép rólam, és édesanyámról: