Nem ott halt meg Ötzi, a rézkori ember, ahol mumifikálódott holttestét több mint ötezer évvel később egy gleccseren megtalálták - állítják olasz kutatók.
1991-ben találta meg Helmut Simon kiránduló az Ötztaler alpokban az 5300 évvel ezelőtt élt vadász jégbe fagyott tetemét: egyesek szerint nem kizárt, hogy Ötzi bosszút áll azokon, akik a nyugalmát bolygatják.
A per Simon utódai és Bolzano tartomány között a megtalálói jogért folyik: az időközben elhunyt Simon legutóbb 150 ezer eurót követelt, de a tartomány nem szándékozik 50 ezernél többet fizetni. Mindenesetre a bíróság Simont minősítette a megtalálónak.
Ami pedig az őskori vadász bosszúját illeti, a legutóbbi titokzatos halálesetet Ausztráliában vélték felfedezni. Ott ugyanis 2005-ben, 63 éves korában elhunyt Tom Loy régész, aki éppen a jégemberről írt könyvén dolgozott. Ez már állítólag a hatodik "titokzatos" haláleset volt, amely olyanokat sújtott, akik valamiképpen kapcsolatban álltak a jégemberrel - köztük felfedezője, Helmut Simon és "Ötzi törvényszéki orvosa", Rainer Henn is, aki 1992-ben közlekedési baleset áldozata lett, miközben úton volt, hogy előadást tartson a jégemberről.
A halálos áldozatok száma egyre újabb találgatásokra adott okot. A régész Loy 12 éven át egy vérbetegségben szenvedett, amelyet röviddel azután diagnosztizáltak, hogy Ötzivel foglalkozó kutatásait elkezdte. Fivére, Gareth Loy halála után azt nyilatkozta a The Australian című napilapnak, hogy a boncolás során nem sikerült pontosan megállapítani a halál okát.
Az ismert őstörténész és Ötzi-kutató, Konrad Spinler egyetemi tanár hosszú betegség után 2005-ben hunyt el Innsbruckban. Életében állítólag nem érezte, hogy az "átok" őt is fenyegetheti és nem sokkal halála előtt a médiának nyilatkozva tréfásan meg is jegyezte: "Én lennék vajon a következő?"
Ötzi megtalálója, Helmut Simon 2004 októberben nem tért vissza egy Salzburg melletti hegyi túráról. Holttestét több napi keresés után találták meg. Egy hegyi vezetőt, aki elkísérte Reinhold Messnert arra a helyre, ahol Ötzit megtalálták, lavina temetett be. Egy tiroli újságíró pedig, aki az elsők közt tudósított a tetem megtalálásáról, később rákban meghalt.
Ezek a halálesetek okot szolgáltattak arra, hogy az ORF osztrák közszolgálati tévében tavaly felvessék a kérdést: "A Jégember bosszút áll azokon, akik megzavarták nyugalmát?" Friedbert Karger plazma- és parafizikus a műsorban akkor azzal a teóriával állt elő, hogy a halál után az ember "lelke vagy szelleme finom anyagként" létezik tovább és "képes befolyással lenni életterünkre", így Ötzi lelke is itt bolyonghat.
Ötzi, a jégbe fagyott rézkori ember két támadást is elszenvedett nem sokkal halála előtt: az egyiket néhány nappal korábban, erről a jobb kezén lévő mély vágás tanúskodik, a másikat pedig élete utolsó óráiban, amikor egy nyíllal sebesítették meg, majd egy tompa tárggyal leütötték - állítják a müncheni Ludvig-Maximilians Egyetem (LMU) kutatói.
Korommal, feltehetően gyógyítási célból készült Ötzi tetoválása - állítja egy osztrák kutató, aki az 5300 éves jégemberből vett szövetmintákat fény- és lézermikroszkóp segítségével vizsgálta.
A bronzkori embert - akit 1991 őszén találtak kirándulók az Alpokban olasz területen, miután kiolvadt ötezer éves jégsírjából - már jó párszor vizsgálták, de ezúttal a legfejlettebb technikával, egyebek közt számítógépes tomográffal és többdimenziós képet alkotó röntgennel világították át.
A végeredmény: Ötzi hátulról és kissé alulról kilőve kapta a hátába nagy erővel a nyílvesszőt, amelynek hegye 13 milliméter hosszan felszakított egy verőeret. Vér ömlött a környező testszövetekbe, és persze a sebből is patakzott, Ötzi pedig még aznap belehalt sebesülésébe - nem botorkált még napokon át, mint ahogy azt korábban a tudósok feltételezték. Egy ilyen sérülés túlélési esélye még ma, kórházi ellátás esetén is csupán 40 százalékos.