Pluto után a Sedna

A Sedna (illusztráció)

Ez év március 15-én az amerikai California Institute of Technology (Caltech) kutatói bejelentették, hogy a Plútó 1930-as felfedezése óta a Naprendszer legnagyobb objektumát pillantották meg, amelynek közvetett bizonyítékok alapján valószínűleg holdja is van. 

Ennek igazolására az eszkimó tengeristennőről Sedna-nak keresztelt égitestet a Hubble teleszkóp és a világ legnagyobb optikai teleszkópja, a Hawaii-on található Gemini is vizsgálni kezdte. 

A csillagászok legnagyobb meglepetésére a Hubble március 16-án készített felvételein nyoma sincs az objektumot kísérő holdnak. Annak a valószínűsége, hogy a hold éppen az égitest mögött vagy közvetlenül előtte tartózkodott a felvételek pillanatában, rendkívül csekély.

A Caltech kutatói a Sedna rendkívül lassú tengely körüli forgása miatt gyanakodtak kísérőre - a szokatlan lassúságra a legésszerűbb magyarázatnak egy hold gravitációs vonzereje tűnt.

A Naprendszer szinte minden objektuma néhány óra alatt megfordul tengelye körül, a Sedna forgása viszont több mint 20 napig (de biztosan kevesebb, mint 50 napig) tart. 

Ha a számítások helyesek, akkor a Merkúr és a Vénusz után a Sedna a Naprendszer harmadik legalacsonyabb sebességgel forgó égiteste. Az előbbi kettő forgását jelentősen befolyásolja a Nap, ám a Sedna lassúságára egyelőre nincs magyarázat.

A Sednához hasonló méretű Plutó hat nap alatt fordul meg tengelye körül. A Sedna forgási idejét az égitest fényvisszaverő képességének periodikus változása alapján számították ki a csillagászok.

Naptól számított átlagos távolsága körülbelül háromszor nagyobb, mint a Plútóé. Nap körüli, furcsa elliptikus pályája során akár 130 milliárd kilométerre (ez 900 Nap-Föld távolság) is eltávolodik központi csillagunktól.

A Napot 10.500 év alatt kerüli meg. A Naptól való óriási távolsága miatt a Sednán rendkívül hideg uralkodik: mínusz 240 foknál soha nincs melegebb. Ez a félig kő, félig jég objektum rendkívül fényes, és színe ugyanolyan vöröses, mint a Marsé. 

A Hubble segítségével a csillagászok pontosították a Sedna méreteit is: a számítások szerint az égitest átmérője háromnegyede a Plútójénak, körülbelül 1.600 km.

 

A Naprendszer eddig ismert legtávolabbi pontját, a közelmúltban felfedezett Sednát a Földről homályos foltocskának látjuk. De milyen az égbolt látványa a Sednáról? 

A NASA fantáziaképet készített a kérdés megválaszolására. A Sedna nappali égboltján még mindig a 12,8 milliárd kilométer távolságban lévő Nap a legfényesebb objektum. A Vénusz, a Föld és a Mars túl haloványak ahhoz, hogy szabad szemmel láthatóak legyenek, de távcsővel már szépen kivehetőek.

A Sedna pályája során most kerül legközelebb a Naphoz. A keringési pályája másik végén 135 milliárd kilométerre van tőlünk, harmincszor távolabbra, mint a Plútó. A bolygó keringési pályáját több mint 10 ezer év alatt teszi meg.

A néhány hónapja felfedezett Sedna a Naprendszer eddig ismert legtávolabbi égiteste, valószínűleg a Kuiper-övből származik. Átmérője körülbelül háromnegyede a Plútóénak. A Naptól való óriási távolsága miatt az égitesten rendkívül hideg uralkodik: mínusz 240 foknál soha nincs melegebb. (geographic és origo)

Kuiper-öv

A Southwest Research Institute és az Observatoire de la Cote d'Azur kutatói által készített új tanulmány magyarázatot ad a Neptunusz mögött meghúzódó objektumhalmaz egyik rejtélyes aspektusára. Ennek köszönhetően egyedülálló betekintést nyerhetünk abba a proto-planetáris korongba, amiből a Naprendszer bolygói kialakultak. A kutatás eredményei a Nature magazin november 27-i számában jelentek meg. 

A Neptunusz pályáján túl húzódó Kuiper-öv jeges objektumok milliárdjait foglalja magában. 1992-ben fedezték fel, és azóta közel 1000 objektumot katalogizáltak. Egyesek kifejezetten méretesek, a legnagyobb több mint 1000 kilométer átmérőjű.

A Kuiper-öv objektumainak mérete nem sokban különbözik a Plútótól, ezért sokak szerint a Plútó maga is csak egy nagyobb aszteroida, nem pedig bolygó

A szerkezet tanulmányozása során egy rejtély tárult a csillagászok elé. Mint a Naprendszer legtöbb bolygójáról, a hatalmas Kuiper-öv objektumokról is azt feltételezték, hogy kisebb egymáshoz tapadó objektumokból alakultak ki, valamint olyan feltételezések is felmerültek, mely szerint az objektumok egy nagy bolygó maradványai. Ahhoz hogy ezek az elméletek működjenek a Neptunusz mögötti távoli területeken a Kuiper-övnek több mint tízszer annyi anyagot kellene tartalmaznia, mint a Föld tömege. Mindazonáltal a területen végzett teleszkópos felmérések azt mutatják, hogy jelenleg ez a terület nem hogy tízszeres, de legfeljebb egy tizednyi Föld tömeggel rendelkezik, vagy még ennél is kevesebbel.  

A Neptunusz "söpörte" volna ki a Naprendszert?" 

A rejtvény megfejtéséhez a kutatók éveken át keresgélték azt a módszert, mellyel elméletben eltávolíthatják a Kuiper-öv anyagának 99 százalékát. Végül Dr. Harold Levinson és Dr. Alessandro Morbidelli arra a következtetésre jutottak, hogy a Kuiper-öv nem is vesztett különösebb tömeget. 

"A tömegkiürülés problémája már jó ideje szálka a szemünkben" - mondta Levinson az SwRI Űrtanulmányi Osztályának tudósa. "Úgy tűnik, végre megvan a lehetséges válasz" Levinson és Morbidelli azt állítják, hogy a proto-planetáris korong pereme melyből az összes bolygó, aszteroida és üstökös kialakult, a Neptunusz jelenlegi elhelyezkedésénél, 30 csillagászati egységnél (AU) található és a terület, ami ma a Kuiper-övnek otthont ad egykor üres volt. Az öv összes objektuma, amit a Neptunuszon túl látunk, a Naphoz egészen közel alakult ki és a bolygóformálódás végső szakaszaival került egyre kijjebb. 

A Kuiper-öv és az üstökösök milliárdjait tartalmazó Oort felhő elhelyezkedése a Naprendszer határán

A kutatók 20 éve tudják hogy az óriás bolygók pályája változott kialakulásuk ideje alatt. Különösen igaz ez az Uránuszra és a Neptunuszra, melyek a Nap közelében formálódtak és vándoroltak egyre távolabb a szülőcsillagtól. Levinson és Morbidelli bebizonyították, hogy a Neptunusz vándorlása során kifelé szoríthatta a megfigyelt Kuiper-öv objektumokat. 

"Valójában nem oldottuk meg a tömegkiürülés problémáját, hanem kijátszottuk azt" - mondta Levinson. "Munkánk szerint a Neptunusz mögött meghúzódó űr valószínűleg mentes volt az objektumoktól." 

Fantáziarajz a Naprendszer határán lévő Kuiper-övről

Mindazonáltal ebben a modellben a 30 AU-ig terjedő terület elég anyagot tartalmazott a Kuiper-öv objektumai kialakulásához. A mechanizmus, mellyel a Neptunusz kiszorította az övet az objektumok csak kis részét érintette. Ezek lettek azok az objektumok melyeket a csillagászok is látnak, a többit a Neptunusz kiszórta a Naprendszerből. Az új elmélet a külső Naprendszer számos szembetűnő jellemvonását megmagyarázza, beleértve a Kuiper-öv objektumok pályáinak jellegzetességeit és a Neptunusz elhelyezkedését. 

"A Neptunusz vándorlásának egyik nagy kérdése, hogy miért ott állt meg ahol" - mondta Morbidelli. "Új modellünk ezt is megmagyarázza. A Neptunusz addig vándorolt, míg bele nem ütközött a proto-planetáris korong peremébe, ez volt az a pont, ahol váratlanul megállt."

(sg.hu)

Oldal: Tizedik bolygó
TITKOK SZIGETE EGY ÚJ HOBBI KEZDETÉN EGY MÁSIK VILÁG TITKA - © 2008 - 2024 - szerkesztek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat